Csontleves az emésztőrendszer helyreállításáért
Napjainkban rengetegen küzdenek különböző emésztési problémákkal, lassú anyagcserével, refluxszal, áteresztő bélszindrómával és egyéb, kellemetlen emésztőrendszeri betegségekkel. Ezek sajnos legtöbbször a helytelen életmód, azon belül pedig a helytelen táplálkozás számlájára írhatók, a szervezetünk pedig így próbál jelezni, hogy valami nincs rendjén, valamit rosszul csinálunk. Sokan ezt fel is ismerik, és életmódváltással próbálnak megszabadulni a különböző emésztőrendszeri betegségektől. Ha azonban évekig helytelenül táplálkoztál, és a szervezeted nem kapta meg a számára megfelelő tápanyagokat, ne várd tőle, hogy hirtelen rendbe jöjjön, és a betegség is elmúljon. A helytelen táplálkozás ugyanis komoly gyulladásokat idézhet elő az emésztőrendszerben, amelyek egyszerű diétával nem kezelhetők. Itt jön képbe a csontlé!
Terápiás csontlé
Nagymamáink már az ő korukban is nagyon jól tudták, mit kell tenni az ebédlőasztalra. Talán ők – az egészség szempontjából - még nem készítették és fogyasztották olyan tudatosan, csupán jól esett nekik vasárnapi előételként a meleg, étvágygerjesztően aranyló csontleves. Ma már viszont tudjuk, hogy ennek az ételnek a kúraszerű fogyasztása csodákra képes!
A csontokból hosszan készült alaplé nem ugyanaz, mint a vasárnapi húsleves. A csontlevet több órán át főzzük, akár fél-egy-két-sok napig is lehet, és a végefelé lehet fűszerezni, zöldségezni. A vasárnapi húsleves kevesebb csontot tartalmaz, gyorsabban elkészül, más összetételű levet ad, de a fűszerei, zöldségei szintén hozzáadják a tápanyagaikat, aminek az immunrendszer nagyon fog örülni. Ha a kettőt összeadjuk, és a jó zöldséges, fűszeres húslevest előzőleg hosszan készült alaplével rottyantjuk, az még gyógyabb gyógylevest eredményez.
Miért csodálatos a csontleves?
A csontokból a főzés során egy sor ’áldás’ oldódik ki, úgy, mint kalcium, magnézium, foszfor, kálium, és persze a szövetek kollagéntartalmából is bőven jut a levesbe. Jut még glutamin (a 20 fehérjealkotó aminosav fő lelőhelye az izomzat. Részt vesz a fehérjeszintézisben, a vese sav-bázis egyensúlyának és az immunfunkciók szabályozásában) kondroitin-szulfát (a porcszövet egyik szerkezeti összetevője), glukozamin-szulfát, hialuronsav (a víz visszatartásában jeleskedik, nedvességet biztosít a szöveteknek, ízületeknek, hidratáltságot a bőrnek). Mindezek jó hatással vannak az emésztésre, az immunrendszerre, jót tesznek a bőrnek, az ízületeknek, a hajnak és a körmöknek. És szülés után is kiváló regeneráló étel, amikor meleget, folyadékot és ásványi anyagokat kíván a kismama szervezete.
A csontleveshez leginkább használt csontfajták
Vegyes csontok
Leves főzéshez legjobb a húsos vegyes csont.
Sertésnél a karaj valamint a tarjacsont, de mindezek előtt a levescsontok „királya” az orja.
Marhánál a hátszín és a nyak csontjai, a húsos borda, a szegycsont valamint a farok (uszály).
Ezen kívül leves főzéséhez használhatjuk még a medence, lapockacsontot (lapátcsontnak is nevezik), valamint a sípcsontot, alkarcsontot, lábszárcsontokat, csülökcsontokat.
Vegyes csontokba soroljuk a lapos csontokat Valamint a szegletes csontokat. Lapos csontok jellemzői: ízületi fejük fejletlen, testük összelapított. Belsejük szivacsos szerkezetű csontgerendából áll, ami vörös csontvelőt tartalmaz. Ez a csontvelő konyhai felhasználásra alkalmatlan, íze viszont fontos, a levest erősíti. Fiatal állat csontjában lévő szivacsos állomány élénkpiros színű, az öreg állatok csontja sötétebb színű, keményebb, nehezebben törhető. Így a csont színéből következtethetünk az állat koráról, nyilván, az idősebb állat csontjából erősebb leves főzhető. Szegletes csontok jellemzői: ízületi fejük fejletlen, nagyjából sima felületű, hosszúságuk, szélességük közel azonos.
Orjacsont
Orját csak házi disznóvágásból szerezhetünk be. Orjázás, orjára bontást a húsipar csak ritkán alkalmaz. Vágóhidak kereskedelmi célra történő marha és sertéshasításnál a gerincoszlopot pontosan felezik, hogy mindkét féltestben azonos gerinccsont mennyiség maradjon. Ha nem így tennék, eltérő csontmennyiséget tartalmazó húsféléket (karajt, tarját) vásárolhatnánk, ami finoman szólva is becsapás. Az orjára bontás lényege pont az, hogy a gerinccsontot ne kettévágjuk, hanem egyben emeljük ki.
Velős csont (konccsont)
Legjobb velős csont a marha combcsontja (hátsó comb csontja). Ennek két bütykös végét csontfűrésszel levágjuk, ezzel biztosítjuk, hogy szilánkmentes marad, benne a velő nem roncsolódik. Az így kapott csontok két végének közepébe kis éket vágunk, majd a vágási felületeket sóba nyomkodjuk. (Az így lekezelt csontból a velő, főzés közben nem oldódik ki). Cérnát (zsineget) rákötve könnyebben kivehető a levesből. Fiatal állatok csontjai velővel telítettebbek.
Uszály – marhafarok
Lefaggyúzott, vastag (combhoz közeli) részéből, a csigolyáknál 5-6 cm darabokra, ízekre vagdossuk. (Így nem marad csontszilánkos). 1db. kb. 10-15 dekás”izületet” adunk egy adagba.
Húsos csont – gerinccsont
Húsos (nem leparírozott – tisztított) gerinccsontot 10-15 cm-es darabokra adagoljuk. Húslevesbe főzve levescsontként tálaljuk. Idetartozik a nem leparírozott, jó húsos nyak – tarja, hátszín – karaj csont, húsos szegycsont.
Szerezd be a legfontosabb alapanyagokat terápiás csontlevesedhez! Rendeld meg mielőbb, piacpontjaink egyikére vagy házhoz is kérheted!
